Egy könnyes emléket sem viszek én,
Csak kilépek csónaktalanul,
Nyugtalanul és csóktalanul
Robinzonnak Senki-szigetén.
Körülöttem bömböl a tenger,
A tenger bánat, a bánat örök.
Egy bambusznádat búsan letörök,
S megindulok szegény szivemmel.
Vad bozótok, tüskék és ágak…
Sebem behintem egy marék sóval,
S elkiáltom hallatlan szóval,
Hogy milyen nagy a Robinzon-bánat.
Búgó hangon nagy irdatlan hegyek
Nyújtott zavartan visszaverik,
S értelmetlen foszlányát elnyelik
Nagy lusta, puha pálmalevelek.
Nagy-nagy bánatot cipelek én
Könnyeimet csorogva ontom;
Körülnézek a Horizonton,
S állok, állok a Senki-szigetén.
Hohó! Ember, Szivek és Péntek!
Elnyelt szavak Senki-szigetéről,
Elnyult szavak szivem pereméről
Tengeren át szállnak felétek.
Forrás: Komáromi Lapok
LXV. évf. 49. szám 1944. dec. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése