A máim nagyon csunyán halnak
a tegnapjaim sápadt holtak,
de a holnapok mindig szépek,
dicsőséges nagy napok voltak.
Holnap ezer virágot tépek,
holnap csattan sok forró csókom,
holnap jön a régvágyott tevés,
s győzök az örökkévalókon.
Holnap, holnap sok lesz a kevés
s a kicsi is nagy lesz holnap
én király leszek, Isten leszek
egy pásztora az egy akolnak.
De jaj, miért hogy ezek a holnapok
mindig csuf mába fulnak,
s nem jön csodája semmi szépnek,
nem jön csodája semmi ujnak.
Napok helyébe napok lépnek
ma ugy sirok mint tegnap sirtam,
ma megint busan elbolyongok
s megint egy könnyes verset irtam.
Ma szorongatnak nehéz gondok,
s a hold rám bámul holtfehéren
ma koldus vagyok, nem szeretnek,
holnap?... talán meg sem érem.
Forrás: Komárommegyei Hírlap I. évf. 8. szám 1929. nov. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése