Ősszel bölcs napokra ébred a lelkünk,
hosszabb éj mellett rövidül napunk,
fakad jövőt néző sok érző tervünk,
fázósan-félősen gondolkodunk:
ősz a gondolattal győz.
Télen agyunk-szivünk tiszta egészen,
izmunk elpihenten erős és jó,
szállunk és élünk rég-voltunk egében,
meséje-emléke nyugtot adó:
télen a multunk éljen.
Tavasszal pirosan rohan a vérünk,
vágyunk nagy hangosan csókért kiált,
mindig szép szerelmünk kertjébe térünk,
ott mondunk mámoros csók-hozsannát:
tavaszt a virág fakaszt.
Nyáron bennünk forrón az élet érik
dalol a kertünk és színes a rét,
lángoló nap tüze lefut a vérig,
ifjú asszony hivja a gyermekét:
nyár a termésére vár.
Ősszel bölcs napokra ébred a lelkünk,
hosszabb éj mellett rövidül napunk,
fakad jövőt néző sok érző tervünk
fázósan-félősen gondolkodunk:
ősz a gondolattal győz.
Forrás: Magyar Hétfő V.
évf. 43. szám. Bp., 1929. okt. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése