Csak csöndbe légy! Figyelj, az élet
milyen halkan és lopva lépked,
a harci páncélt levetette
s fehér tógát öltött helyette
és nincs rajta a gond csizmája,
puha papucsban van a lába:
így jön feléd, figyeld, az élet,
enyhülést hozva s menedéket,
mert este van, lágyan lehellő
csillagsugárt szívedbe ejtő,
olyan este, mikor a béke
alvó madárnak, fűnek, lombnak
s minden léleknek ékessége.
Csak csöndbe légy! Ne nézz előre!
Hogy holnap is lesz? Ne félj tőle.
Légy egész rabja most e percnek,
e hullámtalan, ritka csendnek
mikor a zengő végtelenbe
szállnak vágyaid – énekelve
ne is rakj most bilincset rájuk,
hadd vigye őket tiszta szárnyuk,
velük te is új partokhoz érsz el,
ahol nem fájsz, ahol nem vérzel,
ahol bukás és átok nincsen,
ahol – igádat megkönnyítve
tenyerén tart az áldó Isten!
*) Mutatvány a szerző
most megjelent Vezeklések szigetén című verseskötetéből.
Forrás: Komáromi Lapok LXV.
évf. 1. szám 1944. jan. 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése