Uram! Nehéz, nagy a keresztem,
Fájó, tépett, törött a testem.
Sokszor elestem.
Nem volt akkor izgalmas asszony
Veronika, ki fölémhajlón
Vigasztaljon.
Mégis ezerszer törött-bátran
Kereszt alatt halálraváltan
Talpraálltam.
De most Uram elveszett minden!
Lehúz átkozott testbilincsem,
Hitem sincsen.
Hulló véremnek mi az ára,
Nem kérdem többé.
Vígy fel Uram a Golgotára
A keresztfára.
Forrás: Komáromi Lapok
LXV. évf. 51. szám 1944. dec. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése