Csak egy lénnyel van kevesebb,
Mint tegnap volt,
S nekem ugy tetszik: az egész
Világ kiholt.
Meghalt anyám, le is tevék
A sirba őt;
Lelkemből varrtam én reá
A szemfödőt.
Anyám, miért nem vitted el
Életemet?
Ha már belőle elvivéd
Az örömet.
Te nap valál, én sugarad,
Itt mért hagyál?
Hisz sugarát elviszi a
Nap, ha leszáll.
Beszélek hozzád: hallod-e
A bus panaszt?
Hiába van szóm, te anyám,
Nem hallod azt.
Itt állok, a hol rajtad a
Sir halma kél,
S messzebb vágy még is a világ.
Legvéginél.
Midőn koporsód szegezék,
Ezt rebegém:
“Ébredj föl, kedves jó anyám,
Édes szülém!”
Fölkelt-e a föltámadás
Majd tégedet,
Kit gyermeked siralma sem
Ébreszthetett!
Forrás:
Hazánk 1. évf. 38. szám – Győr, 1847. Martius
30-án, Kedden
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése