(Történik rendesen a falu házánál, bor, pipa
s hegedűszó mellett reggel.)
Együtt ül a kupaktanács
S ül rendületlenül,
Hogy a törvényterem – ragyog,
Ragyog kivül belül;
Pedig harmincz esztendeje,
Mióta épiték,
S azóta ugy látszik, ki sem,
Ki sem meszelteték.
Mikért ragyog hát mégis ugy?
Halljuk, ki mondja meg!...
Mert a bakartól
szikráznak
Szikráznak a – szemek.
‘Igyék kend hát biro uram! –
Felszólal egy gubás, -
Iczik küldé; ez egy kicsinyt,
Kicsinyt jó áldomás!’
A kancsó
kézről kézre jár,
A kedv derül derül,
És a tanács – vigad s talán
Talán végetlenül.
De nem; mégsem végetlenül,
Mégsem határtalan;
Ha a bor elfogy, mindennek
Mindennek vége van.
S ugy lön, hogy a bor – elfogyott;
Most mit csináljanak,
Birák uraimék?... hát biz ők
Biz ők rágyujtanak.
Bölcsen foly a tanakodás
Törvényes tárgyakon,
S elelakad néha nyelvök
Nyelvök a – szavakon.
Mindegy; azért foly a vita
S még most is foly talán,
Ha nem kopogtat egy betyár
Betyár be a szobán.
‘Szabad!’ – próbálja mondani
Egy pókhasu egyén;
A biro volt;… legott belép
Belép egy pórlegény.
Utána egy fogdmeg s Iczik
Jőnek lihegve be,
Utóbbi egy darab papirt
Papirt göngyölgete.
‘Pimasz! hát azt a tökfedőt
Még csak le sem veszed?
ha eddig nem tudál, tanulj
Tanulj becsületet!’
“Sz’ a kendteké is fenfityeg”,
Viszonza a legény,
S meg sem billenté kalapját
Kalapját a fején.
‘Hej, kisbiró! verjen csak rá
Harmincz fontos vasat;
Tán igy megérti, hogy mi a
Mi a parancsolat!’
Szólott a jegyző, és szava
Teljesülésbe ment;
Pedig nem tudta, sem Kövyt,
Kövyt sem Kelement.
Most a biro pipára gyujt,
Után’ a többiek,
Gondolkozván, a pört miként
Miként s ki kezdje meg.
‘Soh’se teketóriázzunk –
Igy szól az elnök ur –
Iczik! csak mondd el, hogy mi csint,
Mi csint tett e lator?’
“Itt az esthántziám khírem
Nemzethes urakhok,
Hozzá csak egy rusz üt phüngőst
Üt phüngőst tholdhatok!”
Szólt s a birónak átadá
A szép instántiát,
S az a jegyzőnek illy szókkal
Illy szókkal adta át:
“Olvassa nótáros uram,
Én délután
vagyok,
Meg biz olvasni egy kommát
Egy kommát sem tudok!”
A jegyző hát fölolvasá
S abból az lóga ki:
Hogy Iczik lovát ellopta
Ellopta – valaki.
‘Te loptad el, Dudás Gyuri?’…
“Nem is láttam soha,
Vesszek meg, ha láttam, mint a
Mint a veszett kutya!”
‘No no, csak ne rezenirozz,
Be az áristomba,
Hegedűt rá, hogy ott magát
Magát meg ne unja!’
Szólt a biro ur, és szava
A kényparancsolat
Beteljesült legott csak egy
Csak egy pár percz alatt.
Most lön titkos
tanácskozás.
“Szóljon notáros ur,
Minő sententiát kapjon
Kapjon ez a lator?”
Szólott az elnök; a nemes
Jegyző imigy felelt:
‘Kap húsz
botot s lovat kettőt
Mondom kettőt ad egy helyett.’
“Mit? húsz botot, notáros ur?!
Illyen derék legény?
Sz’ rám ötvenet
csapattak, hogy
Hogy kendet – megverém
S kiálltam, meg se nyikkanék;
Hát illy szálas gyerek?!...
A negyvenből
csak egy ütést
ütést sem engedek.”
Czudar senator ur zengé
E gyöngéd szavakat,
A biro is szint illy gyöngéd
Gyöngéd szókra fakadt:
‘Elég is less negyven neki;
Mi egy csikót kapunk,
Árából még többször illy jó
Illy jó napot csapunk!’…
Másnap hir volt a faluban
S tán most is hirdetik:
Öt pengőért milly szép lovat
Lovat kapott Iczik.
S Gyurkára, mert eddig szegény
Minden bünt elkerült:
Pár kisbiró szörnyüséges
Szörnyü jó negyvent – hegedült.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 33. szám – Győr, 1847.
Martius 18-án, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése