Lauka Gusztáv: Falun vasárnap

Megállok az egyház előtt

Addig állok,

Mig csak sorba ki nem jőnek

A szép lányok,

S ha kijöttek, én is megyek,

Hogy Juliskám mellett legyek.

A mint kijő, megismerem

Szép hajáról,

A hajába fonott piros

Pántlikáról,

Menésének könnyüsége

A szivem gyönyörüsége.

Elkisérem kis házuknak

Kapujáig,

Ott néha elbeszélgetünk

Fél óráig –

Hol mindaddig czirógatom,

Mig tánczra el nem csalhatom.

Délután szép virágosan

Megjelenik,

A falu tánczos ifjai

Mind őt lesik,

De Julis csak ream nevet,

Mert Julis csak engem szeret.

Karcsu derekát átfogom,

Átölelem,

Mint az orsó kis kezében

Forog velem.

Tűztől hullámzik kebele,

Ki ne lenne boldog vele!?

Onnan ismét elkisérem

Aluvóra,

De még éjfélt nem is kong a

Faluóra.

Elvándorlom kis lakáig,

Kis lakának ablakáig.

Ott magma csendben meghuzom,

Mert a holdnak

Fénysugári egykét titkot

Majd kimondnak. –

De ha komám nem tekereg,

Az ablakon is bémegyek.

Forrás: Hazánk 1. évf.  19. szám – Győr, 1847. Február 11-én, Szombaton