Szép vagy, mint a csillag-sugár,
Melly fürdeni a tóba jár,
Ha fellegekkel nem kell vivnia,
Eulália!!
Kegyetlen vagy, miként a kő,
Kegyetlen, mint a temető,
Mit meg nem indit az árvák jajja,
Eulália!!
Értted, te szép kegyetlenség,
Világokat hóditanék,
De erőm a bútól már elfogya,
Eulália!!
Arczom, ez arcz, melly egykoron,
Kitett a hajnalbiboron,
Most halvány, mint a hervadt viola,
Eulália!!
Tiéd az örök könyek,
Mellyek szememből ömlenek,
Tiéd keblemnek miljó sohaja,
Eulália!!
Forrás:
Hazánk 1. évf. 45. szám – Győr, 1847. April
15-én, Csütörtökön
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése