‘Galambom egyetlen Bözsim,
Miként szeretlek tégedet,
Ha tudnád! ah, de nem tudod;
Ha hinnéd! no de nem hisszed.
Szemeidet égből lopád,
a rózsáé volt ajakad;
A bércz havától csented el
Fehéren ragyogó nyakad.’ –
És a szép Bözsi sirni kezd,
S sirása közt szabadkozott,
Hogy ő egész éltében, még
Csak egy gombostűt sem lopott.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 34. szám – Győr, 1847. Martius
20-án, Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése