Töltsetek bort, bort az öblös
Billikonba,
Billikom legyen ma nálunk
Harczi bomba,
Öntsük tartalmát az alvó
Sziv tüzére,
Hadd lobogjon égi lánggal
Égi lánggal minden vére!
Év röpült megint el a hon
Életéből
S más reménydúsabb viradt rank
Enyhe képül:
Hejh! ha e kép ősi nagyság
Képe lenne:
Mennyi édes üdv mosolygna
Üdv mosolygna akkor benne.
Ah de nem! még nem mosolyg üdv
Lángsugára,
Búvonásiról az ifju
Nép honára;
Tenger még a bú szemében
Öröméhez,
Elviharzott drága multnak
Drága multnak képe még ez.
De se baj! napunk sugári
Visszajőnek,
Fölszáritják tenger könyeit
A mezőnek;
Lesz idő még, kell is lenni
Nem sokára:
Hogy a multnak szent öröm leng
Szent öröm leng fátyolára.
Volna szivem istenáldás
Lángmalasztja,
Melly a bunt is szent erénynyé
Változtatja:
Mátkacsókkal jegybe adnám
A hazának,
Tettemért tán job utódok
Jobb utódok áldanának.
Mit beszélek?... hát szivem nem
Istenáldás,
Ha a sziv sem, mi lehetne
Akkor még már?...
Jertek inni e kigyúladt
Szivkehelyből;
E kehelyt én
a hazának
A hazának szentelem
föl!
Forrás: Hazánk 1. évf. 16. szám – Győr, 1847. Február 6-án,
Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése