Dicső az én világom!
Nekem magamnak alkotott –
Melly tündököljön, szép egére –
Az isten csillagot, napot.
Nem Newton rendszerét követve
Futják ezek meg utjokat;
Nap, csillagok eggyütt ragyognak,
S felettök éj a boltozat.
Örök tavasz tenyészt virágot,
Melly máshol nem virul, reményt
Számomra. Más világ nem adhat
Ehez hasonló éleményt.
Harmatja hig gyöngy, én növénye,
Mindannyiszor megifjulok,
Midőn keblemre hull, s belőle
Csak egyet is felcsókolok.
E szép világot oh! leányka
Te benned élve birom én;
Ragyogj
napoddal, csillagiddal
Mindég, s örökre csak felém.
Hagyj jóslanom jövőt belőlök,
S tul rajtok mennyet sejteni.
Mit ilyen édes küzdelemmel
Kell és lehet érdemleni.
Engedd remélni, nem sokára
Elégled sóvár éltemet;
Pirosló ajkaid nyitod fel
S “igennel” osztod üdvömet.
Dicső világ az én világom;
Milly szép volt benne életem!
De, melly következik, halálom,
Az sokkal édesebb lessen.
A lányka ajka üdvözitend,
Magába szivja lelkemet;
A legszebb sirba, majd ölébe
Tesz, s csókjaival eltemet.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 46. szám – Győr, 1847. April
17-én, Szombaton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése