Ritornell
Ha majd kizöldül a sárgult haraszt,
És berkek árnyán, szentelt fájdalomban,
A szivdalnok megzengi a tavaszt;
Menj a ligetbe, a hol elfolya,
Fátyolba rejtve szép szemérmes arczát,
A nap csókjára váró ibolya.
S ha gyöngyöt látsz rajt: érezzen szived!...
Sohajtásomnak föllegéből hullt, hogy –
Emlékezésed
gyürüjébe tedd.
Forrás:
Hazánk 1. évf. 47. szám – Győr, 1847. April 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése