Most oh csendes magánosság!
Öleld meg lelkemet;
Életbarát jó reménység!
Most ne hadd szívemet.
Midőn sorsom hideg szele
Kedvemről mindent leszele:
Bennetek találom
Életem s halálom.
Nedves szemem titkon gyűjti
Könnyeit egymásra;
Szorult keblem sohajtásit
Halmozza rakásra.
Lehelletem útját bontja
Kinzott életemet rontja
Méltatlan szenvedés,
Fájdalom s epedés.
Lezárt szivem tűrd békével
Sorsodat s hallgassad:
Szemeimnek reád hulló
Cseppjeit olvassad.
Majdan egy komor sírhalom
Keblében nem lesz fájdalom.
A lelkesítő vér
Ott újulást nem kér.
Majd - ha más nyugvó szemekre
Az éjjel álmot hord,
Zöldült sirom pazsintjain
Fényit az ezüst hold:
A kis filemile nyelve
Dudolja: itt van benyelve
Az aki, míg volt s élt
Hosszú élettől félt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése