Hóharmaton
mezítláb jártam,
ólmos
esőben bőrig áztam,
éjjel az
erdőn, félelmemben,
hol
sírtam, hol meg énekeltem.
S mindez
úgy tűnik – most, hogy emlék -,
mintha egy
tisztás szélén mennék
fütyörészve,
hol alkonyatkor
őzek ittak
ezüst patakból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése