Ilyenkor, őszi fényben
felém fordul a bánat.
S én tisztán látom arcát,
mélyen szemembe néz.
Összeszorított ajkát
hervadt rózsa díszíti.
És éjszín szép szeméből
vérpiros könny csorog.
És mintha szólna: testvér!
Ó jer, szeressük egymást!
Oly édes illatárban
haldoklik a világ...
Bármily szép a vigasság,
csak nő az, könnyű
asszony!
De ó, a bánat: férfi,
ki egyedül maradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése