Lackfi János (1971-): Reggeli disznósajt

Egy autóban kopaszra nyírt alak

Disznósajtot eszik, amúgy salak-

Talán a reggel, tán nem érdekes

Ez az egész, az esti vérleves

Már rég megalvadt, most a szőke vaj

Dalol, az úttest sem bordó karaj,

Te kinn hajasan, ő meg odabenn,

Haj nélkül, ám mindez lényegtelen,

És nincs is benne semmi logika -

Mint márványból tengerisün, csiga,

A disznósajtból is kéretlenül

Kerül elő, ami majd elmerül,

S disznó dolog, de te is szereted

A változó szövetű szeletet,

Úgy bicskavégre, faggyas-zsírosan,

Az égen halvány, rózsás sonka van,

S kinn hosszú német kávé minden árny,

Itt benn sűrű, törökös mindahány,

Helyezkedel, és megring a hajó,

Orrod szívod, recseg a rádió,

Nagyot nyelsz, és fokhagymás tenyered

Megsimítja borostás fejedet.

(Forrás: Látó – Szépirodalmi folyóirat - 2000. január, XI. évfolyam, 1. szám)