Kórházszínű
világosság sápadozik a lépcsőházban napestig, éjszaka pedig, tejüveg burából,
gyengébb, de ugyancsak sárgás fény hull a falakra, nagyjából egyenletesen.
Árnyéksávok ilyenkor csupán a lépcsőkanyarban keletkeznek, meg az emeleteken, a
fűtőtestek alatt. A lépcsőket az emeletektől üvegajtók választják el, hogy a
meleg megmaradjon a lakások közelében. Így gyalogszerrel közlekedni egyik
szintről a másikra meglehetősen kényelmetlen, különösen csomaggal: az ajtók
ugyan kitámaszthatók, ám ha az illetőnek mindkét kezében van valami, például
egy szatyor és a aktatáska, akkor már bonyolulttá válik a művelet. valamelyiket
le kell tenni vagy átvenni a másik kézbe, s e döntést magát is némi tétovázás
előzi meg, aztán tolni vagy húzni az ajtót, mely ha nem támasztják ki,
légsűrítéses rugójának engedelmeskedve visszaugrik, becsípi az áthatolót, s ha
ez közben elosztotta csomagjait két kezében, satuba szorulva kénytelen
vergődni; ha viszont kitámasztja az ajtót, akkor meg a becsukással gyűlik meg a
baja, különösen annak, aki elfelejtette egy kézbe csoportosítva átvinni a
tárgyakat: megint választania kell, hogy letegye-e az egyiket (melyiket?) vagy
átvegye-e a másik kezével (melyikkel?), s persze sokan ráunnak a
körülményeskedésre, inkább lábukat veszik igénybe, ami hagyján, ha már az
emeleten állnak, akkor csak hátrafelé taszítanak talpukkal, s az üveglap
visszalendül; ha viszont ráléptek a felfelé emelkedő lépcsőfokra, akkor
visszafordulva, bokát becsavarintva, kampóként kell használni a lábfejet, úgy
behúzni maguk mögött az ajtót, ami szerencsés esetben, hajdani tornász emlékek
felélesztésével sikerülhet, de járhat nemkülönben billentéssel, s akkor
bekövetkezik az egy lábon, kidülledt szemmel, drámai arcjátékkal eljárt harci
tánc, amelynek esélyei két fő- s ennél is több alcsoportra oszthatók: végződhet
alig remélt helyrebillenéssel, s egyúttal az ajtó becsukásával, ám ugyanúgy az
ajtó alattomos nyitva maradásával és bokacsavarintásos kampózás újrakezdésének
elkerülhetetlenségével, amely ismételt harci táncra perdíthet kedvezőtlenebb
esetben; de végződhet még kedvezőtlenebb esetben eltenyereléssel, ami az irányt
illeti vagy a lépcsőházba vagy vissza az emeletre; igen kedvezőtlen esetben
pedig hátrazuhanással valamelyik irányban, s ez, ami a fájdalmat illet, járhat
szemmel alig észrevehető hámleválástól véraláfutásos, ökölnyi duzzanáson át
hónapokig gipszbe pakolt ficamig mindennel, amire csak a teremtő
hasonlatosságára alkotott emberi anatómia módot nyújt; és a test a jelen igen
kedvezőtlen esetben nem minden, hiszen tele szatyor is van kezében, s akár
előre, akár hátulra vágódik a tojás, hogy csak a szárnyasokból önműködően
kitüremkedő tömegcikkről essék említés, s vegyüléskor már hányásra emlékeztető
paradicsommártás, narancslé, üvegben konzervált sárgarépa elhagyásával, szóval
akár a lépcsőkre, akár az emeletre vágódik csak a tojás, akkor is ott van a
rondaság, a nehezen mosható. Újra kell ráadásul kezdeni a bevásárlást, feltéve,
hogy képes rá a zúzódásos test, vagy hogy az épen maradt test, mely úgy állt
meg a lábán, hogy szatyrát elvetette, nem csőszik el a műkövön nyúló
fehérjében, s ekképpen nem sorolódik a második főcsoport valamelyik
alcsoportjába. Hozzáteendő, hogy aki történetesen ügyelt az első emeleten a két
csomag egy kézbe vételére, és zavartalanul be is húzta maga mögött az ajtót, az
a következő emeleten, elfáradva vagy türelmét vesztve, hajlamossá válhat a
bokacsavarintásos kampózásra, s akkor ott kell eljárni a harci táncot, vagy ha
ott nem, még magasabban, egyre zihálóbb tehetetlenséggel, olyan kalimpáló
szívvel, hogy az már halálfélelemmel egyenlő, amit még tetőz az emberileg
elkerülhetetlen bosszúság, hogy mindez miért nem az első emeletek következett
be.
Szerencsére
van felvonó. Elvben így az emeletre igyekvőnek csak az odavezető folyosót kell
végig gyalogolnia, ami az utcai üvegkapu után mindössze három további
üvegajtóval való szembesítést jelent. Igazi akadályt azonban csak az első
képez, mert ez önműködően záródik a házalók, bibliamagyarázók, agitátorok és
egyéb nem kívánatos elemek kirekesztése végett. Betörők kívül esnek a számításon,
azok úgyis álkulccsal érkeznek és érthető okból üres kézzel. Meg a házmester
nem mindig lebzsel a folyosón: hol bezárkózik fülkéjébe és fantasztikus
regényeket olvas, hol meg csak úgy tesz, mintha bezárkózna, valójában a
lépcsőházban mászkál, és szórakozik az üvegajtókkal. Ilyenkor a mindkélt
kezében csomaggal érkezőnek le kell bizony valamelyiket raknia s kezdheti a
kulcs keresését, mely rendszerint nem a szabad oldalon rejtezik, úgy hogy
előbb-utóbb meg kell szabadulnia a másik csomagtól is. Hiába, jobb kézzel bal
zsebben bajos valamit megtalálni. S mihelyt megkerül a kulcs, a további már
gyerekjáték. A következő üvegajtó már vállnyomásra is enged, a harmadikhoz
vezető folyosó kétoldali tükörfalán a cipekedő maga is láthatja, hogy
egyensúlyát semmi sem fenyeget. Legalábbis a ami a testit illeti, ugyanis a
lélekbe magába költözhet nyugtalanság a visszfény megkettőződésétől, ettől a
három dimenziós érzéstől, melyből kettő valótlan, de amíg tart, kétségessé
teszi a harmadikat. Aki legyőzi balsejtelmeit, az visszatérhet földi másához,
ha érdemesnek tartja magát kettős teherrel, például szatyorral és aktatáskával
cipekedőként szemlélni, olyan megjelenési formában, amilyenben festő, szobrász
szakmai előítéletből az emberkép megörökítését visszautasítja. Ilyen
művészetellenes helyzetben fordulhat elő, hogy a szatyros, aktatáskás önarckép
kiegészítődik a házmesterrel. Három házmesterrel ráadásul, s egészen addig
hárommal, amíg a harmadiknak az üvegajtó mögötti nesztelen elősompolygása által
keltett zavar el nem múlik. Hatan keresztezik így egymást, mert ez esetben
visszasokszorozódik a feszengő modell is, aki tekintetét a sokaságban
ide-odakapkodva csoportosítja három jobb kézben tartott csomagját a három bal
kezében tartotthoz, hogy a házmester három jobbját megszoríthassa. Teljesen
mindegy ennek, üres vagy tele kézzel érkezik-e a lakó, ő nyújtja a magáét,
baljával hegyes szakállkáját simogatva, melynek sárgás színe a lépcsőház
sápadtságát idézi. Tehát, noha a harmadik üvegajtó is nyílik vállnyomásra, a
folyosón belülre kerülve sem lehet mindig eljutni a felvonóhoz a csomagok
átrendezése, illetve az egyik földre helyezése nélkül. S jó tudni azt is, hogy
a házmester a harmadik üvegajtó mögül dolga végzetten szokott elősompolyogni, s
nem olyankor, amikor az emeletei üvegajtókkal szórakozik és el van foglalva.
Dolga pedig az, hogy a felvonó üvegajtajára kiakasszon egy spárgán lógó
papundeklit a „Nem működik” felirattal.
(Forrás: A ’84-es
kijárat – Antológia 42-43. o. – 1995. 7. sz. – Szerkesztette: Kukorelly Endre -
Pesti Szalon Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése