Robinson szigetén, magányom szigetén
Az alkonyatba nézek.
A tenger csöndes és örök mint a remény,
Nincsenek most ködök s hajótörések.
Magányom szigetén, vágyaim szigetén
Mindig hajóra várok,
Fehér kendőt terít
lelkemre a remény,
Be bánatosak a tengeri csalódások!
Vágyaim szigetén, árvaság szigetén,
Papírhajót csinálok.
Menj, vigyen a vágy, az éjszaka, a remény
És oltalmazzanak a szomorú nagy Plejádok!
Árvaság szigetén, halálom szigetén
Ez a hajó a minden;
Talán hozzátalál, talán mégis elér
Talán mégis szeret engem egy régi isten!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése