Úgy elmarad minden mellőlem.
Hatalomvágyók törtetése,
Tüdőbajosok fulladó hörgése;
Véres sarkantyúk pöngése,
Éhezők kínos nyögése,
Rádiók hírförgetege,
Ámuldozók ömlengése,
Tavaszozók hencsergése,
Rikkancsok üvöltözése,
Próféták bibliás fölkelése,
Levélhullajtó erdők csörgése
Átokvert látók jövendölése,
Vészes csordák törtetése,
Pálinkás-búzás mezők rettegése,
Gépek roncsoló szörnyűsége,
Barátok erős ölelése,
Szeretők tétlen féltése
Kárörvendők tőrvetése...
Világosságok gyötörnek éjszakán
Elnézek a mindenttudók mosolyán
Nem csalogat fehér nyoszolyám
Virágok, könyvek, finom csudák
Feküsznek érintetlenül
A sima vánkos huzatán,
Szélcsendben lenget a tétova nyugalom
Az erkélyen kihajolván,
Hiába volna borom, vagy pipám,
Izgalmak erejét se bírnám.
Mámor indulat nem vár rám.
Életem lohad ünnepes csendben,
Mint haldokló harcos
Rogyadozó sebzett paripán.
A múlt szürkül eltakarodik,
Marad a terjengő kétségeskedés
És a semminél nehezebb: ami fáj.
(Forrás: Kalangya Irodalmi Folyóirat I. évf., 1932. október, 6.sz.
Szerkeszti: Szenteleky Kornél, Társszerkesztő:
Csuka Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése