Hommage á
Kurtág
György és
Márta
csak az
ujjak az ujjak az ujjak
egy
oktávval a billentyűk fölött
mintha nem
is érinthetnék meg
ezeket a
tabukat
csak az
ujjak érinthetik egymást az ujjak
az áthajló
áthatoló átnyúló átbukó ujjak
ők ki se
látszanak a zenéből
ki se
hallatszik közülük a zene
*
ez az új
zene régi zene
ez a régi
zene új zene
nem
interpretáció nem előad
s nem élmény
és nem szerzemény
Kurtágék
nem Bachot játszanak
nem Bachot
és nem Kurtágék
„a
táncosnő nem nő aki táncol”
aki
szól ami szól (mintha nem szólna)
valaki
más valami más mie? ki az?
a közébük
szorult évszázadok?
a közülük
kihullt évszázadok?
hogy lehet
megszólítani?
*
és hogy
lehet meghallgatni?
szinte
illetlen intimitás
illetéktelen
hallgatózás
mint a
lehallgatások
mint a
kihallgatások
nem meg–
csak hallgatni lehet
tárgytalan
figyelemmel
odatapadni
az ő hallgatásukhoz
valami
obszcén bensőség a távolságban
az együtt
szó őstörténete
a
megtestesült duális
(Forrás: A
’84-es kijárat – Antológia 26. o. – 1995. 7. sz. – Szerkesztette: Kukorelly
Endre - Pesti Szalon Könyvkiadó)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése