Ez a csöpögős orrú ősz itt ért utól Szárszón,

a postára ballagtam éppen a napilapokért.

- Szia! - köszöntem neki. - Szia, ősz! Hogy vagy?

- Szcsrr! - szörcsögött bánatosan, és tény, hogy

csöpögött minden lukból, menekültek a kutyák,

a macskák kényesen mosakodtak, a rigók pislogva

a fejükre húzták a fészküket, csak én és

a vasúti sín nem bujtunk sehová, vonultunk

hármasban, párhuzamosan, ki-ki elmerengett

a saját baján, a vasúti sín az elgurult

fejű költőn, a csöpögős orrú ősz,

hogy mennyi a sírnivaló, én azon, hogy miért

halunk meg egy kicsit minden ősszel.

(Forrás: Eső - Irodalmi folyóirat I.évf. 1.sz.)