távolra
még ellát a szem
de a
közeli apróságok
már a
betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi
távolságot
és ködösül
a távol is
heggyel az
ég egybemosódik
és kezded
el-elhagyogatni
fontosnak
vélt vinnivalóid
süllyedőben
emelkedőben
látod a
foszló láthatárt is
osztogasd
szét amid maradt
ingyen is
átvisz aki átvisz
s hátra ne
nézz kiket szeretsz
a maguk
útján nem utánad
mendegélnek
akaszd a fára
üresen
maradt tarisznyádat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése