Legfőbb
ideje már
forr a víz
lángol a
föld
vár a
világ
Caesar-korúként
Sándor
már a Nagy
volt
az én
életkoromba érve Caesar
már túl
volt mindenen
nem
fecsérelték idejüket
az idő sem
őket
ingként viselték
az időt
magukon
tartották akár
aludtak
akár ettek
eltemetve
is ebben lettek
én meg
csak ülök itt
újságot
tartva
karácsonyt
tartva
magamat
visszatartva
szalasztok
el lehetőségeket
találmányoktól
reménytelen elmaradva
a világ
azonban nem vár
amikor Mozart
ötéves volt
amikor
Jézus tizenkettő
amikor
Kolumbusz horgonyát felvonta
amikor
Homérosz
amikor
Rembrandt
amikor
Pasteur
amikor
Darwin
amikor
Dalgas
amikor
Vinci
amikor
Gama
Damoklész
legfőbb
ideje már
túl is
vagyunk az idején már
a
kalapomat
a kabátomat
a
biciklicsíptetőimet
most vagy
soha
(Ford.:
Sulyok Vince)
(Forrás:
Látó – Szépirodalmi folyóirat - 2000. január, XI. évfolyam, 1. szám)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése