Ismeretlen költő (XVII. sz. második fele): Hallod-e? pendítsd az lantot…

Forrás: Rubens - http://www.meisterwerke-online.de/gemaelde/peter-paul-rubens/4488/bauerntanz.html

Hallod-e? pendítsd az lantot,

Hadd járjam szépen az táncot;

Leány, köss fel aranyláncot,

Ne tegyen közöttünk gáncsot.

Söpörtesd gazda az házat,

Hordass ki tángyért és tálat.

Vitesd ki az hosszu asztalt,

Rendelj helyt tánchoz, jó tágast.

Az ki nem akar táncolni,

Vagy pohár bort elköszönni,

Idején mondják meg neki:

Rendeltek más szállást neki.

Erre is, gazda, rávigyázz,

Ifjakat mikor táncban látsz,

Akkoron vígan azt kiáltsd:

„Hegedűs, három most az tánc!”

Tánc közben töltsd az pohárt is,

Ne legyesn panasz abból is;

Vigyázz az asszonyokra is,

Ne hadd szomjuhozni őket is.

Ehhez tartsd gazda magadot,

Higgyed, nem vallasz kudarcot,

Vonassad az lengyel táncot,

Hadd (h)ozzám már az menyasszont.

Állj félyre itt, ki bánkodol,

Itt bizony nem szomorkodol,

Vagy igyál vagy penig táncolj,

Egyébként köztünk nem lakol.

Vonassad az ifjak táncát,

Hadd fogja ki-ki ő társát;

Dudás hosszan fúdd az dudát,

Ne kíméld asszonyok talpát.

Vőlegény, megkíméld magad,

Sok borral magad ne bántsad,

Táncban lábadat ne fáraszd,

Hogy virradtig meg ne bánjad.

Lesz neked még más dolgod is,

Munka kell, higgyed, ahhoz is,

Elment már az menyasszony is,

Végy búcsút tőlünk már te is.

Ez így elmédben forogjon:

Most rövid éjszaka vagyon,

Az álom rajtad ne fogjon.

Párta is konttyá változzon.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Ismeretlen költő (XVII. sz. második fele): Hallod-e ifjú…

Giovanni Boldini (1842-1931) festménye

Hallod-e ifjú, jőj te egy szómra,

Nem mondok gonoszt, sőt intlek jóra,

Nem sokat tészen, egy fertály óra,

Nem sokat tészen, egy fertály óra.

Tudod-e mastan elődbe jöttem,

Avagy nem veszed azt is eszedben,

Hogy ma napestig fárodtam ebben,

Hogy ma napestig fárodtam ebben.

Nagy siralmasan téged kereslek,

Minden útakon téged lestelek,

Igen akarom, hogy föllöltelek,

Igen akarom, hogy föllöltelek.

Mondjátok mastan nagy hamissággal,

Bétöltöm minden fogadásimat,

Megadom minden adósságimat,

Megadom minden adósságimat.

Szép nyoszolyámat is megvetettem,

Selyem paplannyal béterítettem,

Szép szőnyegekkel béfödöztettem,

Szép szőnyegekkel béfödöztettem.

Mast jőj el velem, arra feküdjünk,

Ketten kedvesen szerelmeskedjünk,

Szép játékokkal megelégedjünk,

Szép játékokkal megelégedjünk.

Nincs uram itthon, elment nagy messze,

Tudom, mikor lesz hazajövése,

Csak tegnap ment el, nem köll félnyie,

Csak tegnap ment el, nem köll félnyie.

Útravaló pénzt is eleget vitt,

Arannyal tőlté meg az erszényét,

Mast legyünk vígan, elvitte az kínt,

Mast legyünk vígan, elvitte az kínt.

Kezedben vagyok, szabad légy velem,

Te se kéméljed magad éntülem,

Járulj közelebb, ölelj meg szívem,

Járulj közelebb, ölelj meg szívem.

Ifjuságodat ne túltsd hejában,

Mert mast vagy virág szép illatjában,

Fáj az te szíved kívánságá ban,

Fáj az te szíved kívánságában.

Hiszem, nem lehet ördög az ember,

Kinek ura van, oly asszonyember,

Hogy meg ne únja, ha itthon hever,

Hogy meg ne únja, ha itthon hever.

Sem testemnek, sem lölkömnek nem köll,

Csak téged lölköm óhajtlak szívvel,

Soha tetüled nem is állok el,

Soha tetüled nem is állok el.

Kérlek te engem hogy meg ne útálj,

Míg uram megjön, addig nálom hálj,

Együtt légy velem, tülem el ne válj,

Együtt légy velem, tülem el ne válj.

De csak veszne el az kurafia,

Másszor lennék én akkor világra,

Ó hogy meg nem tud rólam halnia,

Ó hogy meg nem tud rólam halnia.

Majd reám veszem kamuka szoknyám,

Lábomban vonszom karmazsin csizmám,

Ékesen járok, nézz bár énreám,

Ékesen járok, nézz bár énreám.

Péntölöm gyolcsa két forint ára,

Az fölhajtása kilenc pénz ára,

Minden munkája hat arany ára,

Minden munkája hat arany ára.

De csak jönne el az sokodalom,

Az vásárfiát néked megadom,

Csak vegyed tülem jóakaratom,

Csak vegyed tülem jóakaratom.

Csak te kedvedért ékesen járok,

Nem úgy, mint egyéb tunya asszonyok,

De derekamban csak meg sem hajlok,

De derekamban csak meg sem hajlok.

Hogyha kívánod, majd hegedülök,

Avagy citerát vervén örülök,

Lantot pöndítek, öledben ülök,

Gyönge orcádra szép csókot tészek.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Ismeretlen költő (XVII. sz. második fele): Áll előttem egy virágszál…

Forrás: Wassilij Grigorjewitsch Perow - www.oel-bild.de

Áll előttem egy virágszál,

Örvendetes liliomszál,

Kis kertemben ékesen áll

Ki életem, - egy virágszál.

Áll előttem szép violám

Rózsaszínű szép Ilonám,

Kegyes tekintetű rózsám –

Gyönyörűséges violám.

Kis kertemben szép virágok –

Jó illatű szép virágok,

Tündöklő szép piros rózsák,

Gyönyörűséges violák.

Ó szép virág szerelmemben

Mikor volnék szép kertemben,

Rózsa-, violaszedésben

Az te nagy és szép kedvedben!

Akkor lészen vígasságom:

Rózsa-orcádat ha látom,

És ékesen csókolgatom –

Akkor lészen újulásom.

Néked egészség adassék,

Szép termetöd böcsültessék,

Jó híred néked hallassék,

És éntüllem szerettessék.

Füleidben immár vegyed

Fordítsd reám személyedet:

Halld meg keserűségemet:

Tartsd meg az én életemet!

Legyen bocsánat énnékem

Tűled ó én szép szerelmem;

Noha távul vagyok tűled

Ne felejts el azért engem.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Ismeretlen költő (XVII. sz. második fele): Ifjúság mint sólyommadár…

Forrás: Alexandrowitsch Nikolaj Jaroschenko -www.gemaelde-webkatalog.de

Ifjúság, mint sólyommadár,

Akkor víg, ha szabadon jár,

De jaj nekem, szegénynek, már

Vígasztalást szívem nem vár.

Mert elkölt már szabadságom,

Elrejtezett örömnapom,

Felvirradását nem várom,

Míg föl nem jön kívánt napom.

Mint ősszel kis fülemüle,

Hogy elvál éneklő nyelve,

Ki, szegény, meg van rekesztve,

Lehajtván bánkódik feje.

Hol mások járnak kedvesen

Mint egy Apolló, kegyesen

Fejem lehajtván könnyesen

Nézek csak nagy-keservesen.

Mennék én is, ha mehetnék,

Szárnyamra ha fölkelhetnék,

Én egyedül itt nem élnék,

Mint madár, társot keresék.

De el vagyok határozva,

Szabad fejem bé van zárva,

Nem különben, mint az árva,

Nagy bánatban elfáradva.

Meghervadott bennem az szű,

Mint az gyenge lekaszált fű,

Reménységem is majd meghül,

Mert kívánt napom fel nem jön.

Bezzeg boldogok az vadak,

Kiknek zöld erdő az házok,

Mert ők senkitől nem várnak,

Ott sétálnak, hol akarnak.

Ó, én keseredett fogoly,

Kinek szabadsága nem foly,

Vagyok mint félig megholt, oly,

Úgy megemészt a bú, mint moly.

Mert elváltam kedvesemtül,

Mint gerlice ő társátul,

Igen távul vagyok attul,

Reméntelen szívem búsul.

Ó, én kegyelmes istenem,

Így kell-é, szegénynek, élnem?

Hogy nem folyhat az reményem,

Felvirradván napom, fényem.

Fogság után hadd örüljek,

Mint madár, szabadon éljek,

Ezt óhajtja ez a lélek,

Akié ez a kis ének.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Zrínyi Miklós (1620-1664): Idilium

KÉT RÉSZLET

Mindenben szerelem nagyon uralkodik;

Ez széles világ is mind néki adózik.

Nézd, szerelem miát madár mint kínlódik;

Nézd szép fülemilét, mely igen aggódik.

Az szerelem miát nem talája helyét,

Gyürürül fenyőre változtatja helyét;

Mindenütt ujitja szép siralmas versét,

Mert bánja társának tűle távul létét.

Hát özvegy gilice, mert elveszté társát.

Mikor száraz ágrol terjeszti panaszát,

Untalan, óránként neveli sirását,

Bánatban nem látni néki lankadását.

Nem szóllok ezekről, mert gyönge madarak,

Talám nem csudálod: szerelemtül aggnak;

De ki szerelmessebb, mint az fene vadak,

Griffek, oroszlányok s kegyetlen hijennák?

*

Nyavalyás, mit futok, mint az szomju szarvas

Ferráshoz, utánnad? az ki vagy mint egy vas.

Mint szelégyíthetlen sebes kesellyú-sas,

Elröpülsz előttem, s elfutsz, mint vad farkas.

De bizony nem ugy van, mert szebb vagy farkasnál,

Nem szelégyebb, fejérebb fekete sasnál;

De nem is márvány vagy, mert ha márvány volnál,

Én előttem oly igen el nem futhatnál.

Sasnak is szüve ég az szerelem miát;

Nézd meg, társa után magasrol mint kiált.

Hordozza farkas is szerelem igáját,

Mert társa kedvéjért szereti barlangját.

De mi vagyon kemény magnesnél keményebb?

De mi vagyon ennél ismég szerelmessebb?

Szereti az vasat: te penig keményebb

Magnesnél és vasnál és jégnél hidegebb.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Ismeretlen költő (XVII. sz. felső fele): Az rigónak ő szólása…

Forrás: Jeles Teréz festménye - 

http://www.tothbela-1948.eoldal.hu/cikkek/jeles-terez_-autodidakta-festomuvesz.html

Az rigónak ő szólása

Engem vígasztal,

Kit gyakorta óhajtottam

Fohászkodással,

Mert ékesen, kedvesen

Leüle ő szép csendesen

Sugárszárnyával.

Alig vártam, szép szólását

Hogy neki halljam,

Rózsaszínű szép orcáját

Hogy csókolhassam,

Kezét kezemben tartsam,

Szép orcáját megcsókoljam,

Azt óhajtottam.

Megadtam neki magamat

Mint szerelmemnek,

Tudom, hogy ő is nem örül

Fejem vesztének.

Sőt vigasztal énekekkel,

Ékes tréfabeszédekkel,

Kérli kedvemet.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Ismeretlen költő (XVII. sz. első fele): Egy bízott barátom…

Forrás: Daumier Honoré - www.kunstbilder-galerie.de

Egy bízott barátom engemet szólétván

Monda: Hallád, mondd meg, te szemed mit kíván,

Talán jó lakóhelt vagy ruhát? – szól nyílván.

Felelék: Az sem kell, én azt sem kívánom,

Ezüstön, aranyon nincsen mit vigadnom,

Méltósággal metszek, ha gondját köll látnom?

Mezételen jöttem ez árnyékvilágra,

Mezételen megyek ismét föld gyomrába,

De kívánságom ez ugyan bizonyába:

Nehéz bú s gond nélkől hogy vígan élhessek,

Egy nehány vitéznek előtte lehessek,

Jó hamar lovakon gyakorta ülhessek.

Kérdi ismét tőlem: Kivánsz-e egyebet?

Felelék: Csak azt, hogy egyedől engemet

Szeressen az, aki gyújtotta szívemet.

Ez meglévén, nékem semmi egyéb nem kell,

Bár akarki bírjon Dárius kincsével,

Nem leszek érette hozzá gyűlölséggel.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Ismeretlen költő (1600): Vagyon-e, szívem…

Forrás: Georg Waldmüller - www.kunstkopie.de

„Vagyon-e, szívem, szándékodban, hogy befogadsz engem?

Szép is vagyok, jó is vagyok, karcsú vagyok én,

Rása szoknyám, kamuka vállam, karcsú vagyok én,

Ötven-hatvan katonának szállást adok én,

Az kassai főbírónak leánya vagyok én.”

„Másszor is adjad, édes komámasszony, az ebeket nyulászni,

Ha foghatok, néked is adok kettőt az fiában.

Asszonyom, szerelmes asszonyom, haljon meg az urad,

Mindgyárt elveszlek, Isten úgy éltessen, szívem szép asszonkám,

Gyere hozzám, gyönyörű asszonkám, gyenge szép kis Katám,

Néked adom szép arany gyürümet, mert együtt vagy, lelkem.”

Szerzém ez verseket szép Magyarországban az ezerhatszázban.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Rimay János (1569-1631): Örülhetne szívem…

Forrás: Jean Honore Fragonard - www.oel-bild.de

Örülhetne szívem, látván mely nagy szépen

erdő, hegy, völgy zöldellik,

Bokor hangossággal, kútvíz új forrással

rakódik, bévelkedik,

Az napnak világa, égnek új harmatja

mindenen terjed, fénlik.

Egy csak, de az nagy ok, hogy ritkán mosolyog

szám szívem öremével,

Hogy az távol vagyon, ki ezeket nagyon

szépéthetné képével,

S ki mint képében szép, kedvem is vele ép

lenne jelenlétével.

Réten, völgyen, hegyen mert ő hol elmegyesn,

duplált szépség követi,

Vidámb minden virág, azhová lépik, hág

vagy szeme fényét veti,

Mindeneket vidít, ébreszt, éleszt, indít

szépségének termeti.

Hogy nincs azért kedvem, azhol ő nincs velem,

az nem nagy csoda dolog,

Az madár is kínt vall, ha társa elvész, hal,

nincs öröme, csak bolyog,

Zöldség közt aszú fát keres, ott száll, hol lát,

holtig bút visel s vonyog.

Én hát, ki szépségben, emberi termetben

leltem ily nagy hatalmat,

Hogy még füveknek is, kikben indulat nincs,

érzékenséget adhat,

Nem csoda, hogy elmém kiáltatván nevén

velem gyakran  hívattat.

Szíve szerint hiszem, hogy ő is hí engem

titkos szava hangjával,

Tudván, hogy még élek, éjjel-nappal égek

szerelminek langjával,

Szent Isten, adj látnom, orvosoljon bátron

szája édes csókjával.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.

Divinyi Mehmed (1580 körül): Madzsari Türki

Marcel René von Herrfeldt festménye

Fekete szemü szemöldökü!

Szeretlek én, tes megszeress.

Narancscsecsü, keskeny derekü

Szeretlek én, tes megszeress.

Éjjel napval eszembe vagy,

Kérlek téged, engem ne hagyj;

Oh mely fényes orcáju vagy!

Szeretlek én, tes megszeress.

Melykor nem lát téged szemem,

Elvész ottan mind örömem,

És elhervad mind tetemem.

Szeretlek én, tes megszeress.

Az ok dícsiretes legyen;

Vagy lyány, vagy menyecske legyen:

Kit szeretsz, szeretőd legyen.

Szeretlek én, tes megszeress.

Se élhetem, se h alhatom,

Se ülhetem, se járhatom,

Se ehetem, se ihatom:

Szeretlek én, tes megszeress.

Kegyelmedtől én jót várok,

Mint ebecskéd után járok,

Vagy élek, avagy meghalok:

Szeretlek én, tes megszeress.

Egy divinyi ezt megírta,

Meddig az eszivel bírta,

Az szerelmet hogy forgatta:

Szeretlek én, tes megszeress.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.