Marcel René von Herrfeldt festménye
Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én, tes megszeress.
Narancscsecsü, keskeny derekü
Szeretlek én, tes megszeress.
Éjjel napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagyj;
Oh mely fényes orcáju vagy!
Szeretlek én, tes megszeress.
Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind örömem,
És elhervad mind tetemem.
Szeretlek én, tes megszeress.
Az ok dícsiretes legyen;
Vagy lyány, vagy menyecske legyen:
Kit szeretsz, szeretőd legyen.
Szeretlek én, tes megszeress.
Se élhetem, se h alhatom,
Se ülhetem, se járhatom,
Se ehetem, se ihatom:
Szeretlek én, tes megszeress.
Kegyelmedtől én jót várok,
Mint ebecskéd után járok,
Vagy élek, avagy meghalok:
Szeretlek én, tes megszeress.
Egy divinyi ezt megírta,
Meddig az eszivel bírta,
Az szerelmet hogy forgatta:
Szeretlek én, tes megszeress.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése