Forrás: www.geocaching.hu
RÉSZLET
Szépek! természetnek csodás alkotmányi,
Öszvekevert nemnek díszes oltoványi,
Földi embereknek szeretett bálványi,
Ti vagytok világnak vonzó szivárványi.
Mikor az Alkotó gyúrta testeteket,
A ti kovásztokban hinte sokféléket,
Úgy vélem mágnesből nem kicsiny részeket,
Kevert, mert bírjátok a mi szíveinket.
Nincsen Newton, nincs Leibnitz, ki tudjon leírni,
Hiába titeket anatomizálni,
Minden állatokat könnyebb ábrázolni,
Mint néktek csak egyik percetekről szólni.
Salamon rólatok mit azt rövideden
Szóla, nem volt szinte talán esméretlen,
Nem leszek hozzátok én olyan kegyetlen,
Hogy mondjam, az asszonyállat telhetetlen.
Megtompul az elme ennek vizsgálásán,
Az ész kiüresül ennek leírásán,
Könnyebb tétovázni Daedalus járásán,
Mint csak egy asszonynak elmenni nyomásán.
Romlottság, mely vagyon nyomorult emberben
Közönséges ugyan, de nem oly mértékben,
Nagyobb állandóság van a férfivérben,
Nagy állhatatlanság az asszonyi nemben.
A ti szivecskétek aminő hajlongó,
Az eszetek szinte olyformán bolyongó,
Április formára kedvetek borongó.
Harag és szeretet egyaránt csak ingó.
Az embert nevezték hajdan kis világnak,
Én az asszonyotokat tartom más állatnak,
Filozófusok is az ilyen madárnak
Magyarázásáról sokat disputálnak.
Nincsen annyi barlang Tátrának hegyében,
Mennyi rejtek vagyon asszonyok szívében,
Nincsen oly élesség Argusnak szemében,
Mely bétekinthessen e jeles örvényben.
Mást hinni, mást szólni, mást belől gondolni,
Azt, mit nem akartok, kívül úgy mutatni,
Titkot, csalfaságot el tudni takarni,
Szemet, szót, jeleket hazugságban hagyni.
Akit most szerettél, azt mindjárt gyűlölni,
Akit ma dicsértél, azt holnap gyalázni,
Ennek kedve ellen szívét ajánlani,
Mástól barátságot hívséget elhúzni.
Esküdni, hazudni, sírni, reménykedni,
Örülni, törődni, ismét hízelkedni,
Szeretni, gyűlölni, nem szólni, felelni,
Egyszersmind némulni, már sokat beszélni.
Tréfát indítani, mélyen gondolkozni:
Ma kedvet mutatni, holnap unatkozni,
Ma tetszik heverni, holnap már utazni,
A Comediáról menni imádkozni.
Most cifra, most lusta ruhába öltözni,
Társaságot unni, mint szent elrejtezni,
Egész éjszakákon ismét dorbézolni,
Világot útálni, hozzá ragaszkodni.
Ígirni, nem adni, napra halasztani,
Puszta reménységgel szerelmest táplálni,
Ájulást, kétségben esést csak nevetni,
Előttünk meghalni, ismét feltámadni.
Elhagyom, mit Mózes írt Éden kertéről,
Semmit nem említek Gomorra helyéről,
Szólok ezután lett sok más történetről,
Reátok háromló kevert dicséretről.
Nagyobbra nem mehet világi felsőség,
Nálatok, Asszonyi Rend! van az elsőség,
Nincsen az ég alatt oly toronyerősség,
Kit meg nem hódított az asszonyi szépség.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése