KÉT RÉSZLET
Mindenben szerelem nagyon uralkodik;
Ez széles világ is mind néki adózik.
Nézd, szerelem miát madár mint kínlódik;
Nézd szép fülemilét, mely igen aggódik.
Az szerelem miát nem talája helyét,
Gyürürül fenyőre változtatja helyét;
Mindenütt ujitja szép siralmas versét,
Mert bánja társának tűle távul létét.
Hát özvegy gilice, mert elveszté társát.
Mikor száraz ágrol terjeszti panaszát,
Untalan, óránként neveli sirását,
Bánatban nem látni néki lankadását.
Nem szóllok ezekről, mert gyönge madarak,
Talám nem csudálod: szerelemtül aggnak;
De ki szerelmessebb, mint az fene vadak,
Griffek, oroszlányok s kegyetlen hijennák?
*
Nyavalyás, mit futok, mint az szomju szarvas
Ferráshoz, utánnad? az ki vagy mint egy vas.
Mint szelégyíthetlen sebes kesellyú-sas,
Elröpülsz előttem, s elfutsz, mint vad farkas.
De bizony nem ugy van, mert szebb vagy farkasnál,
Nem szelégyebb, fejérebb fekete sasnál;
De nem is márvány vagy, mert ha márvány volnál,
Én előttem oly igen el nem futhatnál.
Sasnak is szüve ég az szerelem miát;
Nézd meg, társa után magasrol mint kiált.
Hordozza farkas is szerelem igáját,
Mert társa kedvéjért szereti barlangját.
De mi vagyon kemény magnesnél keményebb?
De mi vagyon ennél ismég szerelmessebb?
Szereti az vasat: te penig keményebb
Magnesnél és vasnál és jégnél hidegebb.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése