A MENYASSZONY SZÉPSÉGE
RÉSZLET
Az orcái rózsák, nyaka alabastrom,
maga kelletése szívet győző ostrom,
s ahhoz szép beszéde merő orvos-flastrom,
istenes élete majd szerzetes-klastrom.
Homloka lilium, az ajaka kláris,
Helenán sem talált ennél szebbet Páris,
az melynek hervadni magánossan kár is,
bár csókod harmatja érte volna máris.
Cédrus az dereka, tekintete ráró,
mint vadász Diana, gyors lába úgy járó,
dolgaiban rendes, az üdőtől váró,
neme királyi vér, nemcsak egy köz báró.
Egész teste hattyú, galamb engedelme,
gerlicét követő társához szerelme,
ahol kell, mint daru, oly szemes fegyelme,
csendes erkölcsiben nincs negédes elme.
Úgy tetszik, azmerre lábai indulnak,
azok helyén mindjárt virágok újulnak;
azmikor ajaki beszédre mozdulnak,
szép szavai között nádmézek is hullnak.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése