Kép forrása: William Adolphe Bouguereau (1825-1905) - www.kunstkopie.de
(részlet)
SALAMON:
Ah virágom! mely szép és mely jó te vagy,
Szemeid mint az galambnak, úgy állnak,
Fodros üstököd köziből villámnak,
Hajad, mint kecskeszőr, laposan állnak.
Neked fogaid tiszták és fejérek,
Mint az juhok, kik csak imént feredtek,
Kik között meddőt csak egyest sem leltek,
Sőt mindenha kettőt-kettőt ellettek.
Narancsszínű szemed alatt két pofád,
Kin ékesen lenyúlt szép fodor hajad,
Piros gránátszínű te szép ajakad,
Ékes és kedves mindenben te szavad.
Olyan nyakad, mint Dávid király tornya,
Kit derék bástyának ű csenáltata,
Jeruzsálemben erősen rakata,
Minden hadi szerszámmal kit megraka.
Nemes mellyeden két szép termés alma,
Erdei kecskének mint kélt szép fia,
Ki mindenkor az rózsa hegyét lakja,
Színét, szépségét az rózsátúl kapta.
Jó hajnal előtt, sötétben elmegyek,
Míg éj vagyon, mirrhahegyre sietek,
Avagy addig temjénvölgyet keresek,
Hogy az hében bátorsággal ott legyek.
Ó lelkem! mely szép vagy te mindenestül,
Talpig makulátlan, díszes tetétül,
Jer el velem az nagy Libanus hegyrül
Mindenfelé nézz velem az hegyekrül.
Drága húgom, én virágom, szerelmem!
Jobb szemedet mihelt egyszer tekintem,
Nyakadbeli aranyláncot hogy nézem,
Úgy sebheted és hozzád kötöd lelkem.
Ím mely szépek te csecseid, mely szépek,
Drága bornál életemben ízesbek,
Ruháid szagai becsületesbek,
Oly szag vagy olaj nincs, hogy nem kedvesbek.
Gyönyörűséges ajakid és nyelved,
Ajakid annyi folyó lépes mézek,
Tejjel folyó és mézzel drága nyelved,
Libanus hegy szaga minden köntösöd.
Nem egyéb vagy, hanem egy szép almáskert,
Rakva sok jóval, erősen kerített
Te vagy az kert, kit ura bekerített,
Te vagy forrás, kit ura bepecsétlett.
Az tebenned való plánták mind drágák,
Gyümölcsöd, virágod, füveid ritkák.
Kik neveit mi földünkben nem tudták,
Kinek hírét népeink sem hallották.
Libanuson való fák benned vannak,
Aloé, mirrha, sáfrányfák, fahéjak,
Minden szagok, kik patikákban vannak,
Vagy kit inkább patikában sem hallnak.
Ez kertben drága s jó az forrás vize,
Eleven víz, folyó, csergő az vize,
Minémű víz az Libanus szép vize,
Kinek sok részre száll sok forrás vize.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése