Hallod-e? pendítsd az lantot,
Hadd járjam szépen az táncot;
Leány, köss fel aranyláncot,
Ne tegyen közöttünk gáncsot.
Söpörtesd gazda az házat,
Hordass ki tángyért és tálat.
Vitesd ki az hosszu asztalt,
Rendelj helyt tánchoz, jó tágast.
Az ki nem akar táncolni,
Vagy pohár bort elköszönni,
Idején mondják meg neki:
Rendeltek más szállást neki.
Erre is, gazda, rávigyázz,
Ifjakat mikor táncban látsz,
Akkoron vígan azt kiáltsd:
„Hegedűs, három most az tánc!”
Tánc közben töltsd az pohárt is,
Ne legyesn panasz abból is;
Vigyázz az asszonyokra is,
Ne hadd szomjuhozni őket is.
Ehhez tartsd gazda magadot,
Higgyed, nem vallasz kudarcot,
Vonassad az lengyel táncot,
Hadd (h)ozzám már az menyasszont.
Állj félyre itt, ki bánkodol,
Itt bizony nem szomorkodol,
Vagy igyál vagy penig táncolj,
Egyébként köztünk nem lakol.
Vonassad az ifjak táncát,
Hadd fogja ki-ki ő társát;
Dudás hosszan fúdd az dudát,
Ne kíméld asszonyok talpát.
Vőlegény, megkíméld magad,
Sok borral magad ne bántsad,
Táncban lábadat ne fáraszd,
Hogy virradtig meg ne bánjad.
Lesz neked még más dolgod is,
Munka kell, higgyed, ahhoz is,
Elment már az menyasszony is,
Végy búcsút tőlünk már te is.
Ez így elmédben forogjon:
Most rövid éjszaka vagyon,
Az álom rajtad ne fogjon.
Párta is konttyá változzon.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése