Ismeretlen költő: Adhortatio mulierum (1550 körül)

Kép forrása: http://www.oel-bild.de/Die-Heirat-mit-einer-Witwe~2727.htm

Mastan egy ifjú megházasodott,

Újonnan  hozta szép házastársát,

Kit ugyan szeret, mint önnönmagát;

Nagy szép beszéddel őtet így oktatja:

Asszony! szép társam és szép virágom,

Ha Isten minket ketten összebír;

Tanítlak tégöd, kérlek, hogy ne bánjad.

Ha mikor asszony! tégöd szóllítlak,

Mondj akkor engem édös uradnak;

Mert ha nem mondasz édös uradnak:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak szólhatatlan társnak.

Mikor vendégök házunkhoz jönnek,

Vigasságot mutass jámbor vendégnek;

Mert ha bánatját látják szivednek:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak az ebül kélszültnek.

Ha mikor ketten vendéggé hínak,

Nyelved és az szád kérdve szóljanak;

Mert ha ők ketten sokat csácsognak

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödeg mondnak csácsogó szajkónak.

Mikor egy úton csak ketten megyünk,

Előttem ne járj akkor, hogy megyünk;

Mert ha előttem járandasz – félök:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak kabola-vezérnek.

Ha mikor ketten egy úton megyünk,

Te palástodat hátamra ne add;

Mert ha palástod hátamra adod:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Engömet mondnak asszony szamarának.

Ha mikor követök házunkhoz jönnek,

Te meg ne felelj az követöknek;

Mert ha megfelelsz az követöknek:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak az Simon bírónak.

Ha mikor ruhát néköd vehetök,

Ruha tetüled megtisztöltessék;

Mert ha az ruhák rólad lesírnak:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak puhán kötött rokkának.

Ha az piacra el-kilépendsz,

Sokat ne késsél és ne terécselj;

Mert ha mulatsz és sokat terécselsz:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak ítélőmesternek.

Keves búzánkat, keves lisztünket,

El ne tékozljad az mi marhánkat;

Ha eltékozlod az mi marhánkat:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak feneketlen kasnak.

Az bort házunknál ámbátor igyad,

De az korcsomát te ne gyakoroljad;

Ha gyakorlándod te az korcsomát:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak jelös borcsiszárnak.

asszony szép társam! Ím most megmondom,

Te bűneidet el nem szenvedöm;

Ha bűneidet én elszenvedem:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Engömet mondnak két ageb egyiknek.

Az mi házunkat te tisztán tartsad,

Kicsin cellánkat gyakran megsöpörd;

Mert ha házunkat rusnyául tartod:

Ifjak, kik látják, csak megcsúfolnak,

Tégödet mondnak rusnya cundorának.

Ha megfogadod, magam ígérem,

Marhám és pénzem mind tiéd lészen,

Te lész énnéköm nagy tisztösségöm;

Ifjak, kik látják, meg nem csúfolnak,

Engömet mondnak nagy boldog embörnek.

Ha nem fogadod: Isten ne mentsön,

Bottul, pálcátul az te hátadat,

Piros orcádat szégyönvallástul,

Hátadnak hosszát szép sudár páleátul.

Ez tanóságot taval kilelék.

Szamos vizének magas az partja.

Akkor fejszével vágták az vizet.

Az énekszörzőt mondják jó embörnek.

Forrás: Szerenád – Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.