Petrőczy Kata Szidónia - forrás: internet
RÉSZLET
Oh kedves violám, hogy kezdjem el szómat,
Hozzád, én édessem, mélto panaszimat,
Mikélppen terjesszem elődbe kínomat,
Hogy meg ne bántsalak, s érezd fájdalmimat.
Benned sak egyedöl nyugodott meg szívem,
Nálad nélkül soha nem volt semmi kedvem;
Hogy változtál így meg, mért gyűlölsz így engem,
Mért nem jut eszedbe az én nagy hűségem?
Miólta szivemet, tudod, néked adtam,
Az igaz hűségbe soha nem hibáztam
Csak gondolattal is, s ellened nem jártam,
De mégis meguntál, jaj, mire jutottam.
Nem félsz-e Istentől sokszori hitedért?
Melyet hogy megszegtél mások szerelméért,
Bizonyos, hogy utálsz most egy személyért,
Hitvesed halálát óhajtod kedvéért.
Micsoda okokbúl méltóbb szerelmedre?
Kincse vagy személye hatod-é szivedre?
Nemzete s erkölcse kötelez-é erre,
Hogy így én személyem jutott gyülölségre?
Semmibe külömbnek nem tartom magamnál,
Sőt az én hűségem böcsössebb aranynál,
Melyet, tudom, nem lelsz, édes szívem, annál,
Mert bizony kedvessebb más ottan náladnál.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése