Forrás: Daumier Honoré - www.kunstbilder-galerie.de
Egy bízott barátom engemet szólétván
Monda: Hallád, mondd meg, te szemed mit kíván,
Talán jó lakóhelt vagy ruhát? – szól nyílván.
Felelék: Az sem kell, én azt sem kívánom,
Ezüstön, aranyon nincsen mit vigadnom,
Méltósággal metszek, ha gondját köll látnom?
Mezételen jöttem ez árnyékvilágra,
Mezételen megyek ismét föld gyomrába,
De kívánságom ez ugyan bizonyába:
Nehéz bú s gond nélkől hogy vígan élhessek,
Egy nehány vitéznek előtte lehessek,
Jó hamar lovakon gyakorta ülhessek.
Kérdi ismét tőlem: Kivánsz-e egyebet?
Felelék: Csak azt, hogy egyedől engemet
Szeressen az, aki gyújtotta szívemet.
Ez meglévén, nékem semmi egyéb nem kell,
Bár akarki bírjon Dárius kincsével,
Nem leszek érette hozzá gyűlölséggel.
Forrás: Szerenád –
Magyar költők szerelmes versei – Válogatta: Réz Pál – Sziget Könyvkiadó 2002.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése