E könyv, bár szó őrizte vagy rovás
az évekkel hamvából nem veszített,
mint ős-élménye árad itt a szívnek,
hogy úgy zeng, mint egy éjji vízmosás.
Itt szent a szó s naiv minden fogás,
mert ostobák mondják csak primitívnek,
hol titkos kulcsa van mindenik ívnek,
s bár nincs rajt’ ékszer, csupa ragyogás.
Szimbólumokkal teljes itt az árkus,
innét jött Hamlet s Aladin, a Mágus,
Greud minden dzsinnje s Mózes csipkebokra,
s ha únt könyvek közt nincs már mit keresni,
indulj el lelked ős-vizén evezni:
fúdd el lámpádat S nézz a csillagokra.
Forrás: Új Idők XLIII. évf. Budapest, 1937. 52. szám - Karácsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése