Apám, anyám elaludtak,
Elsötétült minden ablak.
Kinn a barna, lomha fákat
Sűrű, mély csend szállta meg:
Én meg gyorsan, izgatottan
- Készülőben nagy dolog van.
Nem tudják meg – felkelek,
S Juliskámhoz elmegyek.
Által laktak, velünk szemben,
- Első lány az életemben,
Szebb volt, mint a legszebb álom.
Amit láttam azelőtt, -
Felkeltem hát, amint mondtam.
S lábujjhegyen kiosontam
Szerelmet a hajnali
Csillagfénynél vallani.
Mit tagadjam, bizony féltem,
Mikor ablakukhoz értem,
És a szívem szűk torkomban
Mint kisbíró, úgy dobolt…
Most… most senki meg nem láthat.
Fogtam a kék ceruzámat
S odaírtam görcsös, érdes
Betűkkel a falra: Édes.
Forrás: Új Idők XLIII. évf. Budapest, 1937. 52. szám - Karácsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése