Babay József: Karácsony

Mikor még gyermek voltam én,

S a szívem tiszta hó volt,

És ágyam,- keskeny ládikó, -

Estende ringató volt.

Egy rongyvitéz aludt velem.

Így hívtuk csak, hogy Ákom,

Együtt táncoltunk boldogan

A sok-sok dunyhabálon…

Hoffmann Bertalan asztalos

Nagy rámájába téve,

Ágyunk felett egy kép vala

A Gyermekjézus képe.

Ágyunk felett egy kép vala,

S a szalmazsákban szalma,

Ó, nagy volt nálunk, nagy bizony

A könny s a bú hatalma.

S ha jött az éj, a bús, a mély,

S elfújtuk rég a lángot,

Túl egy küszöbbel az anyám

A gépen orgonázott.

Nagy varrógépen varrt éjszakán,

Varrt délután és este.

Varrógéppel varrt sok ruhát,

Jaj, mennyi mennyi szépet.

Emlékszem, egyszer feketét,

Az özvegy Bindernének,

Egyszer pettyeset, kedveset

A szép Szeleczky lánynak.

Egyszer meg bálit, lilaszínt

A gyógyszerész húgának.

És egyszercsak megállt a gép,

A gép nem orgonázott,

Örökkön varró jó anyám

Víg volt, szelíd s danázott

S azt mondta, jól figyelj, fiam

S te is figyelj most Ákom,

Ma este boldogok leszünk:

Ma este van Karácsony…

Figyeltem s ittam jó szavát,

Figyelte s itta Ákom,

Ott künn az este már leszállt,

S hó álmodott a fákon,

S mi benn egy kis fenyő körül

Dalolgatva csak ültünk,

Se láng, se dísz nem volt a fán

És mégis úgy örültünk.

Se láng, se dísz nem volt a fán

S ahogy daloltunk ketten

- A rongyvitézem ott feküdt

Ölemben önfeledten.-

Egyszerre csak leszólt miránk

A Gyermekjézus képe –

(Hoffmann Bertalan asztalos

Nagy rámájába téve).

Ó, jaj, anyám, hogy megriadt,

S hogy megriadtam én is,

És megriadt a kis fenyő

S a sárga lámpafény is,

De szórul-szóra így vala,

Megszólala a Gyermek

És szólt, mint égi hegedű:

Nos, kedveském, gyertek!

Előttünk ment, ajtót nyitott,

Az ajtó nem nyikorgott,

A konyhában tüzet rakott

(Ákomnak gyomra korgott).

Főzött levest és húst sütött

- S tortát diózott nékem, -

Megterített és bort hozott

S közénk ült ő is szépen.

És ettünk s szólt az orgona

Kamránkból szállt a hangja

A padlásról zenélt le ránk

A templomunk harangja.

Egérkéink is, - jaj, csoda! –

Fehér kis ingbe voltak,

Táncoltak körbe boldogan,

Cin-cin-cin… így daloltak.

És így vigadtunk, így bizony,

Míg el nem jött a reggel

S világosságot nem hozott

A hópehely-sereggel.

És fel nem ébredtünk s híven

Egymásnak elmeséltük:

Olyan volt a karácsonyunk,

Ahogy azt megbeszéltük.

*

Ó, bús férfi-karácsonyom,

Adj még egy olyan álmot…

Te régi kép, rámába zárt,

Könyörgöm, légy oly áldott:

Mi édes volt és drága volt

Akár egy régi kegyszer,

Azt a karácsonyt Jézusom,

Varázsold vissza egyszer!

Forrás: Új Idők XLIII. évf. Budapest, 1937. 52. szám  - Karácsony