Káprázol szemem? Oly hatalmas
nagyságú liba kevélykedik előtted,
majdnem elszédülsz ámulatodban.
Nem tudod megállni, hogy kalaplevéve
földig ne hajolj ily komoly tekintély
előtt: gyere ide kedves, ne légy oly
megátalkodott hozzám. Ne izgasd
hiába sóvárgó képzeletem már!
Repülj az ölembe: hadd öleljelek-csókoljalak meg!
Kitátott számba repülj, te égi látvány, hogy
elevenen sülhess meg égő nyelvem hegyén.
Ily szép halál sohasem kínálkozott számodra még!
Szerelmem egyetlen tárgya vagy most, te
fejedelmi rangú teremtmény! Szánd meg
vágyakozásom irántad e koplalós napokban,
leghatalmasabb liba! Ne kevélykedj már s
méltányold balga dicséretem, melynél különb
földi halandónak alig jutott még!
Forrás: Új Idők LI. évf.
1945. 1. sz. 1945. augusztus 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése