Nálam
talán senki nem vallja határozottabban a művészi és a konkrét valóság közti
minél élénkebb kapcsolat szükségességét s nem csupán a tárgyi stúdiumok, hanem
az alkotás teljében való újraátélés révén… Teljesen egyetértek azzal, hogy az
írók egybeszőjék művészetüket a fejlődés s a társadalmi felszabadulás
folyamatával, amely küzd, rombol és épít. Ekként művészetünk részt vesz a kor
eleven erőinek mozgásában, s mint amazok: valóságos természeti erő jellegét
ölti fel… Azonban túlzó, sőt ártalmas az új rend jövőjére, hogy a művészetet
teljes egészében ebbe a szerepkörbe zárja. Biztosítani kell a költészet számára
a tiszta meditáció szabad területeit s a szellem merész látomásait. Mint
ahogyan a tudománynak korlátlan szabadságra van szüksége a maga kutatásai
számára, ugyanúgy szükséges érintetlenül hagyni a költői elmélyülés bensőséges
munkáját, a maga teljességében. Az emberi szellem legmélyébe ágyazott kincsek
ezek vagy inkább olyanok, mint a kincsesbányák, melyek a jövő tartalékait
őrzik. Biztosítsanak tehát minél több szabadságot azok számára, akiknek hangja
széles tereket képes betölteni. Hadd műveljék a magasrendű költészetet és
megtisztult tudományt.
Forrás: Új Idők LI. évf.
1945. 1. sz. 1945. augusztus 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése