Billentyűt, mint ő nem billentett
Előtte soha senki sem.
A csontmezőnyön keze úgy járt,
Mint a fecske száll a vizen.
Erővé tette a sóhajtást
És sóhajtássá az erőt,
ujjai, mint megrogyott térdek
Hajoltak meg a sors előtt.
Mallorcán volt szerelmi orkán
És ölelt tavaszt, víg derüt,
Volt visszasírás Lengyelhonba,
S szivárgott szívén lágy etűd.
Volt Páris, taps, köhögés, vérzés,
Mely megnyitotta ereit,
S mint egy akkord az ujja alatt,
Úgy halt meg Chopi Frédéric.
Forrás: Új Idők XLIII. évf. Budapest, 1937. 52. szám - Karácsony
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése