Simítsuk össze villámló szemünket,
midőn a fény a hegy mögé esett,
fölzendülő barátok, messzi tájról,
tüzekkel intsetek
Szégyentelen vonuljunk át a sarkon,
hol sötét fülek hallgatják szavunk,
ijesszük őket bátor énekekkel,
ha éjbe toppanunk.
Forrás: Új Idők LI. évf.
1945. 1. sz. 1945. augusztus 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése