Költő, ne vágyakozz a közönség kegyére!
Ma még magasztalás moraja zúg feléd
s mit hallasz később? Csak a tömeg röhejét.
Magadhoz légy te hű s utadról sose térj le.
Cár vagy te: élj magad, barátot sem keresve,
csillagzatod kövesd elszántan, hallgatag
s benned, míg bandukolsz, érik sok drága eszme –
e földön senkitől ne várj jutalmakat.
Benned a jutalom. Te vagy tetted bírája,
s hogyha a mű kemény ítéleted kiállja:
a babért homlokodra önmagad teszed fel.
S hadd törjenek reád a hitvány ostobák,
köpjék le oltárod, hadd dúlják fel szobád
s döngessék trónusod szentségtörő kezekkel.
Ford.: Képes Géza
Forrás: Új Idők LI. évf.
1945. 1. sz. 1945. augusztus 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése