Kisfiacskám, csitt, aludjál,
tente, baba, tente,
ragyog a hold, bekukucskál
bölcsődbe, nevetve.
Én meséket mondok néked,
dudolgatok csendbe,
aludj, hunyd le szemecskédet,
tente, baba, tente.
Kövek között zúg a Terek,
iszapot kavarva,
parton kúszik a vad török,
éles ám a kardja;
de az apád régi harcos,
marcona levente,
csak aludj: ő ért a harchoz,
tente, baba, tente.
Majd megtudod te is, várj csak,
mi a harcos élet:
kengyelvasba szökik lábad,
puskád ott lesz véled.
Én selyemmel varrok hímet
a harci nyeregre…
Aludj, kincsem, hunyd le szemed,
tente, baba, tente.
Szép leszel, mint büszke szálfa
s kozák lesz a lelked.
Kiskapunkba még megállva
hosszan megölellek…
Mennyi könnyet ontok aztán
titkon éjjelente!..
Aludjál szép kisfiacskám,
tente, baba, tente.
Visszavárlak, s míg szorongok,
esztendők a percek,
nappal hő imákat mondok,
éjjel varázsverset:
találgatom: hol nyargalhatsz
messze idegenbe…
most aludj, míg békén alhatsz,
tente, baba, tente.
Adok néked egy szentképet,
vidd magaddal eztet,
valahányszor Istent kéred,
magad elé ezt tedd.
S emlékezz rám, majd ha szállsz a
vak veszéllyel szembe…
Aludj, csöpp szemed lezárva,
tente, baba, tente.
Ford.: Képes Géza
Forrás: Új Idők LI. évf.
1945. 1. sz. 1945. augusztus 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése