2019. nov. 23.

Ladányi János: Narkotikum



Itt van egy cigaretta! Szívjad!
Vagy itt e könyv. Modern, leköt.
Ha jazz szól, táncolj! Elfelejted,
Hogy az élet hová lökött!
Nem fogod te látni a tengert,
Sem a hófedett hegyeket,
S ezer szeme a finn tavaknak
Sohasem szikrázik neked
India kincse, Észak fénye,
Kékbársony ég Memphis felett!
Fűszerszigetek, Hellas romja!
Se napnyugat, se napkelet!
Rágódj a hontalan reményen,
Ami élned türelmet ad!
A feledés hazug homálya
Kitárt karokkal befogad.
Bambán, süketen, elveszetten
Fekhetsz álmaid pamlagán,
Mint a kínai, kit a mámor
Besodor ópiumopál
Tengerébe a Nirvanának
És a halál öblébe visz.
Hasztalan vágyak rabszolgája
Leszel örökre majd te is!
Szelíd mérgek kábulatában
Apró egyességek között
Vérzik el hited és felejted
Hogy a sorsod hová lökött.
Csillagaid sorra kihúnynak,
Fényük sötétlő, halovány
S a lét tengere meg se rezdül
Eltűnő életed nyomán.

Forrás: Új Idők XLIII. évf. Budapest, 1937. 52. szám  - Karácsony


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése