Sokan mondják, hogy kegyeit szerelmed
állhatatlanul, szeszélyesen osztja,
hited se szikla, s erényre se volna
tanácsos gyémántkővel vetekedned.
Mondják: ki forró tébollyal ölelget
s enged a vágynak, amely szinte fojtja,
szétnyíló szádon még ott érzi csókja
tüzes melegét másik kedvesednek.
Mondják, élvezed kúsza életednek
csalásait. Mily bolond vagyok én, hogy
sírva átkozlak híred hallatán csak!
Mindenki ennek tart rég: elveszettnek…
De van, ki nálad megvetésre méltóbb:
én, aki mindezt tudom, és imádlak!
Ford.: Rónay György
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése