Kifáradva a táncban,
lélegzet fogytán, lángoló szinekben,
könnyen karomra dőlve
a kedves a szalón sarkába lebben.
A könnyü tüllbe rejtve,
melyet keblének lüktetése ringat,
egy virág ringatódzik,
ütemes édesség, eleven illat.
Gyöngyház bölcsőbe zárva,
hol szél simítja, űzi tenger árja,
ott nyugszik a virágszál
félignyilt ajkak fuvalmába zárva.
Ó bárcsak így – tünődtem –
suhannék át a hamaros halálon!
Ó a virágok álma
a legédesebb álom!
Ford.: Orbán Ottó
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek. Magyar
Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése