Mint félénk őzünő, mikor kegyetlen
acél hasít gyönyörűszép szügyébe,
mellét a gaz mocskosra fente-tépte,
a gyors vadász elől hiába rebben,
hiába fürkész vízért, földre verten
fordul a karcsu test fájó felére,
vergődik és siralmas hördülésbe
fullad élete végső kín-keservben –
így senyveszt a nyíl, mely szivembe mélyed,
a halál elől hiába futottam,
lelkem ezer seb, rángó gyötrelem,
sajgó, dermedt szivemben nő a méreg,
elhal szivem az alvadt vérburokban:
így ér véget szomoru életem.
Ford.: Majtényi Zoltán
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése