Hitet s reményt én össze nem cseréltem,
jelenlévőként élek elfeledve,
s ha eddig is csak várakoztam egyre
e késedelmen most zokogjak éppen?
Rólad dalolva égek észrevétlen
(e lángok fűznek életemmel egybe).
Ó, új igazság, szívem hű szerelme!
A kínok közt is boldogság a bérem.
Közel szemedhez, s hogy láss, messze távol,
egy rossz szóval sem tűntettél ki engem,
nincs emléked, mit elfeledj, szemernyi;
egykedvüséged ellenedre pártol;
már ennél jobban nem lehet szeretnem,
csupán ha egymást tudhatnánk szeretni.
Ford.: Takács Zsuzsa
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése