Te vagy, s mezítlen álmod. Alszol. És nem
tudod. Nem is tudod. S ameddig éber
magam, virrasztok – álmaid legében
lebegsz: nyugodt hajó a habverésben.
A tér becsukta börtönét. Lekéstem.
A tűhegyű fagy úgy meredt elébem,
hogy érted, elrabolt rab, át e jégen,
kevés akármi szárny, amely repítsen.
Ez egy-tudat, mi biztos és kegyetlen,
hogy itt vagy, alszol, így, elengedetten,
bilincsbe-vert karomhoz ily közel, lám.
A sors mily sivár a rab szigetnek!
Virrasztok én, amíg – hajót a hullám –
az álmok árja téged ellebegtet.
Ford.: Hárs György
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése