Ha Preciosa csendít kasztanyéttel,
s a hiú szellőt édes hangja vájja,
íme virágokat hint szerte szája,
íme gyöngyöket szór a keze széjjel;
csüng rajt a lélek, s ő bölcs dőreséggel
emberfeletti édes táncát járja,
melynek gáncstalan, szűzi tisztasága
hírével a magas egekbe ér fel.
Legkisebb hajszálán ezernyi lelket
emel magával, s lábához juházva
Ámor mindenegy szál nyilát elejti;
szép nap-szemei vakitón tüzelnek,
- általuk úr itt Ámor – s az, ki látja,
lényének rejtett csodáit is sejti.
Ford.: Tótfalusi István
Forrás: Más fény nem kell nekem. Spanyol szerelmes versek.
Magyar Helikon 1978.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése